"Sok minden eszembe jutott, de mégis nehéz megfogalmazni ezt az időszakot. A legpokolibb évemben kezdtük, te nyújtottad felém a segítő kezet, szeretem azt hinni, hogy azért, mert talán láttál bennem valamit. Valamit, hogy többre vagyok képes, mint amit csinálok. Hogyan lehetne átadni, hogy mit jelentettek a rendszeres beszélgetéseink? Mint egy pszichológus, coach, csak nem a magánéleti nyűgökről beszélgetünk, hanem a vállalkozásról. Megtanítottál professzionálisabb gondolkodásra, új nézőpontokat mutattál, gyakorlati tanácsokkal láttál el, számonkértél.Néha napokig rágódtam valamin, amit egy jól irányzott mondattal helyre tettél az fejemben. Néha rámutattál, hogy mire kellene jobban odafigyelni, mi az, amire több időt kell fordítani, mi az, amit engedjek el. Mikor kell újratervezni. Tanácsaiddal, útmutatásaiddal elérhettem, hogy így év végén úgy érzem a pici vállalkozásom pozitív irányba indult. Vannak terveim, lehetőségeim, ötleteim, céljaim, többé-kevésbé látom, hogy hogyan érhetem el ezeket. A gyakorlati eszközökkel, módszerekkel úgy gondolom kezembe adtad egy jobb élet lehetőségét, amivel most már „csak” élnem kell. Tudod, hogy még nagyon sokszor megbotlok ezen a most még csak kis ösvényen, de nagyon szeretném, ha lenne bennem annyi kitartás, hogy rajta maradjak. A „köszönöm” kevés, de nem jut jobb eszembe. "